Kulcsár Balázs gépészmérnök és Zorkóczy Andrea könyvelő 2012-ben, Érd városából költözött egy kis falu, Vértesacsa határába. A 12 hektáros birtokon családi biogazdaságot hoztak létre.(1.sz. kép) A gazdaság sikeressége az agroerdészet, a permakultúra, és a biogazdálkodás kombinált alkalmazásán, valamint a tulajdonosok lelkesedésén, műszaki és gazdasági szaktudásán alapul. A gazdaság kialakításában az egyik nehézséget az jelentette, hogy a területen korábban nagytáblás mezőgazdasági növénytermesztés folyt, és most is ez veszi körül (kukorica-kukorica-gabona-napraforgó négyéves vetésforgóban). Ennek egyik hatása a jelentős gyomfertőződés (fekete üröm, csattanó maszlag, köles, napraforgó), és az intenzíven művelt területek gépi vagy helikopteres vegyszerezéséből származó szennyezés, melyre még az is rásegít, hogy a gazdaság egy szélcsatornában helyezkedik el.
Több mint tíz éve, amikor belevágtak a családi gazdaság létesítésébe, nagyon kevés kész információ állt rendelkezésre, így a gyakorlati megoldások többsége saját kútfőből származik. A gazdaság saját erőből történő létrehozása és működtetése során hatalmas tapasztalat halmozódott fel, amit örömmel osztanak meg bárkivel, aki hasonló ”kalandra” szánja el magát.
 |
|
Határoló védősáv és vegyes parcellák
Ezért a zöld védősáv telepítése a terület köré a gazdaság kialakításának egyik első lépése volt. (2. sz. kép) Ennek köszönhetően 3-4 éven belül már jelentősen csökkent a gazdaság külső forrásból eredő szennyezése, valamint a szélnyomás is. A kitettség és ezzel a párolgási veszteség csökkentését szolgálta a területet fa-és bokorsorokkal való felosztása is (uralkodó szélirányra merőlegesen).
 |
|
2. kép: A területet határoló, változatos fajösszetételű védősáv (balra) védi a gyümölcsöst (jobbra) és az egész gazdaságot. Fotó: Vityi Andrea |
Ez a struktúra ráadásul megkönnyíti a kezelést is. A déli fekvésű területen a rétegvonalakat követi a növénykultúrák elrendezése, vegyes parcellákban. A területet telepített gyümölcsös uralja, de emellett állattartással (kecske, szarvasmarha, ló, szamár és szárnyasok) valamint saját célú zöldség-és fűszertermeléssel is foglalkoznak. A gazdaság mozaikosságát tovább növeli a frissen telepített fás legelő és a takarmánytermő területek, valamint a vegyes fajösszetételű és hasznosítású fenyves.
 |
Az egész területet körbevevő védősáv szintén vegyes összetételű. A diverzitás az ökológiai előnyökön túlmenően azt is szolgálja, hogy a védősáv funkciója kevésbé sérüljön a környezeti és humán hatások következtében (pl. egyes fajok fejlődését a szomszédos területeken folyó vegyszerezés erősen visszavetette). A fafajok között az akác a fő állományalkotó, elegyfajként tölgyet, bükköt, hársat és virágos kőrist telepítettek. (3.sz. kép) A megfelelő védelmet (pl. vegyszerek besodródása ellen) a többszintű növényzet biztosítja; a cserjeszintben az orgona és a bodza a jellemző. Az orgonára azért esett a választás, mert viszonylag tömött lombhullató koronája van, emellett pedig helyi hagyomány, hogy az utak mentén mindenütt orgona van telepítve. A védősáv többcélú hasznosítású:
|
|
|
3.kép: A gazda a védősávot alkotó akácfa virágait szüreteli. Fotó: Kulcsár Balázs |
A fejelést (pollarding) a gazda rotációban a sövény egyik felén minden második fánál alkalmazza, hogy a sövény védő funkciója továbbra is megmaradjon. (4. sz. kép) A fejelést követő négy évben a fákat hagyják fejlődni a következő fejelésig. A törzs három méter magasra történő visszavágásával történik a fejelés és fenntartásként csak az erősen útban lévő ágakat vágják ki.
A korona visszametszése fokozott növekedésre készteti a fákat, ráadásul a fa ezt úgy éli meg, mint egy bolygatást, ami miatt fokozottan hozza a gyökérsarjakat is, így magától besűrűsödik a védősáv. A sarjakat persze a sávon kívül kontrollálni kell.
 |
|
4. kép: A védősávot alkotó fejelt fehér akác. Fotó: Kulcsár Balázs |
Arra is vigyázni kell, hogy a védősáv szomszédos mezőgazdasági terület felőli oldalán az ágmagasság megfelelő legyen: feltisztítással biztosítani, hogy elférjenek a mezőgazdasági gépek. A virág és gyümölcs hasznosítás céljára telepített fa és bokorfajoknál (pl. a bodza esetében) érdemes arra figyelni, hogy a körbejárhatóság miatt legalább két métert hagyjunk el a terület határvonalától.
Fás legelő létrehozása és takarmánytermesztés gyümölcsösben
A fás legelő kialakítására azért került sor, mert a gyümölcsös legeltetése korlátozott: csak kiskérődzőkkel, korlátozott időszakokban, akkor is szektorokra osztva, szakaszoltan legeltethető. A gyümölcsös legeltetésénél elsősorban a kecskék kéreghántása okoz gondot. Ennek megelőzéséhez a gazda tapasztalata szerint szükség van törzsvédő háló alkalmazására (bár ennek az a hátránya, hogy alatta a pocok a háló magasságáig lerághatja a kérget, mivel nem fér hozzá a természetes ellensége). Igen fontos a képzett juhászkutya jelenléte is: a kutya a gazda utasításának megfelelően mozgásban tartja az állatokat, így a kecskéknek nincs ideje a fatörzsek dörzsölésével, rágásával foglalkozni. A fák lombhullása után a tél beálltáig már egyszerűbb a legeltetés, mert az ágakon már nincsenek csábító levelek, viszont a fű még legelhető.
 |
|
5. kép: Takarmánytermesztés gyümölcsfa sorok között. Fotó: Kiss Szigeti Nóra |
A bio-gyümölcsösben az egymástól 6m-re telepített fasorok közé kevert takarmány van vetve. (5. sz. kép) Amíg nem nőnek meg a fák, addig a közte lévő takarmány adja e parcellák értékét. Fontos tapasztalat, hogy a vegyes fajok miatt trágyázás nélkül, azonos betakarító technológia mellett még kedvezőtlenebb termőhelyen is fajgazdagabb, jobban záródott, és ennek eredményeként jóval magasabb hozamú a takarmánynövény-kultúra, mint egy fajtaazonos állományban. (pl. évente 4-5 kaszálással a 3 hektáros szálfű-pillangós (döntően lucerna) vegyes állomány 70-80db 120cm-es körbála hozamot produkált). A vegyes takarmányt fonnyasztva és szénaként adják az állatoknak. A magkeverék kiválasztásánál fontos szempont, hogy olyan fajokat is tartalmazzon, melyek a tej (és a belőle készült sajtok) ízét is kellemessé teszik. Ha a takarmány-parcellák elfáradnak (a folyamatos kaszálás miatt nincs magképződés és természetes megfiatalodás), elértéktelenedik a takarmány (azaz nincs gazdaságosan hasznosítható hozam), akkor a parcellát feltörik, betrágyázzák, majd újravetik. Ezt a fiatalítást 6-8 évente végzik el.
Mivel a zöldtakarmány termesztés döntő hányada a gyümölcsösök sorközében történik, ezért jelentős a művelési nyomok tömörödése. Az agrotechnológia úgy lett kialakítva, hogy ezt a tömörödést forgatás nélkül (mélylazítással) megszüntesse és ezzel együtt a szervesanyagot a talajba juttassa, valamint megfelelő magágyat biztosítson a takarmánynövények keléséhez. A száraz területi adottságok miatt a takarmánynövények vetése zabos köztesvetéssel történik.
Az állatok takarmányozása csak szálas takarmányokkal (abrakolás nélkül) történik, ezért fontos a kiszámítható és éves szinten állandó takarmány mennyiség, valamint a gyümölcsösök folyamatos zöld borítottsága. Ezt úgy érik el, hogy az egyes gyümölcsös parcellák és azon belül is a páros és páratlan sorközök vetése eltoltan történik, tehát a kimerülésük sem egyszerre történik. Ezzel a módszerrel évente a terület ~10%-án szükséges az újravetés.
A biodiverzitás növelése a nagyobb hozam érdekében
A széles faj- és fajtaválaszték további előnye az eltérő virágzási és terméshozó időszak, így elnyújtható az alapanyagok rendelkezésre állása, és könnyebb a kézi munkaerő biztosítása ill. a logisztika is. Ezt más országok gazdálkodói - pl. az itthonitól eltérő klímájú területeken gazdálkodó portugál RAIN tagok - is előnyként említik. A madarak által betelepülő gyümölcstermőket (pl. madárcseresznye, mirabolán szilva, eperfa) meghagyták, hiszen ezek a fajok jól érzik magukat a helyi, viszonylag száraz termőhelyi körülmények között, és tovább szélesítik az ízválasztékot.
A többcélúság jellemzi a vegyes fajösszetételű fenyvest is. Az ültetvényben ezüstfenyő, jegenyefenyő, konkolor fenyő, feketefenyő, vörösfenyő, erdei fenyő, lucfenyő, és selyemfenyő is helyett kapott. A selyemfenyő talajsavanyító hatása miatt kedvezőbb körülményeket teremt a többi fenyőfaj fejlődéséhez, ráadásul árnyékoló hatása miatt jobb a mikroklíma is. A derékmagasságig feltisztított egyedek ágaprítéka a talajjavítást és talajsavanyítást szolgálja. Az állományban karácsonyfa, áfonya- és gombatermesztés folyik. A rügy és zöld toboz aromaanyagként kerül a szörpökbe. A különböző fajok aromája más és más, másként is színeznek; itt elsősorban az erdei fenyő és a lucfenyőt használják erre a célra.(6. sz. kép) A gyümölcsös beporzását végző méhcsaládok is a fenyvesben vannak elszállásolva.
 |
|
6. kép: Gazdag gombatermés a fenyvesben. Fotó: Kulcsár Balázs |
A szántó is a vegyes gazdaság része
A szántó parcellákon az állatok számára zabot is termeszt a gazda, amit viaszérésben kaszálva, majd bálázva tárolt be télire. Ezt a nyári betakarítás után talajművelő retekkel és takarmányrepcével, majd következő év tavaszán zöldtakarmány keverékkel felülvetette. Az őszi vetést követően még ez év januárjában is vághatott kalászoló zab-takarmányrepce keveréket, ami kontinentális éghajlat mellett meglehetősen furcsa jelenség.(7. sz. kép) Ez akkor frissen vágva került az állatok elé, de ha a hőmérséklet lehetővé teszi, akkor fagyottan bálázzák, ami tapasztalata szerint 3/-4 hétig is frissen tartja a takarmányt. Viszont télen a nem fagyott talajon vigyázni kell, hogy könnyű eszközzel történjen a betakarítás, vagy megvárni, míg megfagy a talaj, hogy taposási kárt ne szenvedjen a terület.
 |
|
7. kép: Kalászoló zab januárban. Fotó: Kulcsár Balázs |
Mivel a növénykultúrák elrendezése és kombinálása nem illeszkedik a szokványos mezőgazdasági és kertészeti technológiába, a gépesítés is speciális megoldásokat kíván. A gépparkot traktor, mélylazító, tárcsa, kombinátor, vetőgép, trágyaszóró, frontkasza, rendsodró és bálázó alkotja, de helyenként a ló is befogásra kerül. A gazda szerint kis és közepes méretben, köztes művelésre alkalmas eszközt nehéz találni és sok esetben a régi gépek megbízhatóbbak. Néhány művelethez saját fejlesztésű gépekre is szükség lehet.
Check this article in a pdf format here