A juhokat gyakran használják a tájgazdálkodásban és megőrzésben, például a hagyományos vidéki tájak nyitott struktúrájának és a biotópok megőrzésére. Azonban a juhok a modern gazdasági célú erdőben is alkalmazhatók. A legtöbb erdőállományban 10-20 évvel a faállomány telepítése után nevelővágást vagy gyérítést szükséges alkalmazni. Ezek a beavatkozások általában nem nyújtanak anyagi megtérülést az erdőtulajdonos számára de javítják a jövőbeli növekedési feltételeket a megmaradó fák számára. Azonban ezeket a korai gyérítési műveleteket gyakran elhanyagolják, mert drágák és az erdőtulajdonosnak több évet kell várnia mielőtt láthatja befektetésének előnyét. A juhok legeltetése gyérítési költséget takaríthat meg, miközben sok más előnyt nyújt. Még fiatal fenyő- ill. vegyes erdőállományok is legeltethetők juhokkal. Ebben a rendszerben a farm- vagy erdőtulajdonos kevesebb nevelővágást végez a fiatal állományokban és az első gyérítés később alkalmazható, ami költséget takarít meg a gazdálkodás során.
 |
 |
|
|
Erdeifenyő állomány felújítása néhány évvel a tarvágás után. A juhok a füvet és a lombhullató újulatot fogyasztják, a fiatal fenyőcsemetéket kerülik. Forrás:Michael den Herder
|
Megfelelő állománysűrűség esetén a juhok ritkán károsítják a fenyőfa csemetéket. Forrás:Michael den Herder |
A juhok született erdőgazdálkodók, mivel szereti a fűzfát, a madárberkenyét, a rezgő nyárat, és az égert fogyasztani. Ezeket a fafajokat általában eltávolítják az erdőállományok nevelővágása és gyérítése során. Különös táplálkozási stratégiájuknak köszönhetően (pl. Castro and Fernández-Núñez 2016), ha a megfelelő állománysűrűség mellett tartják, a juhok érintetlenül hagyják a kereskedelmi szempontból értékesebb erdészeti fajok mint például a Pinus-félék és a lucfenyő egyedeit. A megfelelő állománysűrűség eltér a különböző legelőtípusoknál és hektáronként 0.2-4 juh között változik (például erdei legelőnél 0,2-1 juh/hektár; fás legelőn 1.5-2.5 juh/hektár; vízparti kaszáló: 2-4 juh/hektár; száraz kaszáló: 1.5-2 juh/hektár; friss kaszáló: 2-2.5 anyajuh hektár-1) (Syörinki 2007). (Anderson et al. 1985) szerint túl magas állománysűrűségnél (például 7-10 juh/hektár), a juhok is elkezdhetnek fenyőfát és nyírfát fogyasztani (leveleket, tűleveleket és kérget), de megfelelő állománysűrűségnél és ha elég fű és lombhullató fa áll rendelkezésre, akkor elkerülik a fenyőféléket. A nyírfát legelik a juhok, de Finnországban a nyírfa a legtöbb esetben erőteljesen regenerálódik, ezért végül is a termékenyebb erdőkben nem okozhat problémát. De természetesen ez termőhelyfüggő és az erdei legeltetés során figyelni kell arra, hogy gondoskodjunk az elegendő természetes regenerációról. Ez az aggodalom más erdő-legelő rendszernél is jogosan merül fel, például a parafával és magyaltölggyel borított Montado és Dehesa állományoknál Dél-Európában. Ezekben a rendszerekben a legfrissebb tudományos irodalom szerint az állatállomány lekorlátozása 0.40 számosállat per hektárra (LU ha-1) (Arosa et al. 2017) és az 5 éves legeltetési periódus elősegítési a cserjefajok számának növekedését, valamint a fák regenerálódását ill. megerősödését (Listopad et al. 2018). Mindkettő alapvető fontosságú a tölgy populációk fenntartásához.
 |
|
Juhok legeltetése parafatölgyes Montado rendszerben, Portugáliában. Forrás: Joana Amaral Paulo |
Kevés útmutatást ad a szakirodalom a legmegfelelőbb legelőállat-állománysűrűségről, ami szintén függ az erdei termőhely produktivitásától. Ugyanakkor világszerte sok tanulmány dokumentálja az erdei legeltetés gyakorlatát (Brit Kolumbia Erdészeti Minisztériuma 2000, Salmon et al. 2007, Hjelford et al. 2014).
 |
 |
||
|
Juhokkal legeltetett nyírfaállomány. A legtöbb fiatal lombhullató fa és cserje újulat nagy részét elfogyasztják a juhok,csökkentve ezzel a gyérítés költségét és több helyet létrehozva a nagyobb nyírfák növekedéséhez. Forrás:Michael den Herder |
Juhokkal legeltetett fiatal lucfenyves. Forrás: Michael den Herder |
|
A nevelővágás és a végvágás előtti gyérítés során kitermelt faanyagot jellemzően az erdőben hagyják a talaj tápanyagszint növelése céljából. A legeltetésnek hasonló hatásai lehetnek, mint a nevelővágásnak és a gyérítésnek, de ez sokkal természetesebb módja az erdőgazdálkodásnak. A juhok le fogják legelni a lombhullató csemetéket és ezáltal szimulálják az állomány természetes gyérítését. A legeltetés csökkenti a faegyedek közötti versengést és pozitív hatással van a tápanyag körforgására, ami előnyös a megmaradó faegyedek növekedésére nézve is.
 |
|
Finn juhok (Suomen lammas) elektromos vezetékek alatt legelnek. Ez a hatékony földhasználat egy módja, hiszen egyébként ez a terület nem hasznosulna. Forrás: Michael den Herder |
Más tényezők is befolyásolják a fák regenerálódását. Korábbi kutatások eredményei azt mutatják, hogy a gyér vagy közepes legeltetés csökkentheti a mezei egér populációt (den Herder et al. 2016, Schieltz & Rubenstein 2016). Ez előnyös a faújulat számára, hiszen egy sűrű mezei egér populáció képes megsemmisíteni egy teljes csemete-korcsoportot. Ugyanakkor a legelő állatlétszám sem lehet túl magas, mert a fák regenerációs problémái mellett a mezei egér populációt is teljesen megsemmisítheti, ami negatívan befolyásolja a ragadozó madarak populációit.
További előnye a legeltetésnek, hogy a forró nyári napokon árnyékba húzódhatnak az állatok. Ez igen fontos, mivel még Észak-Európában is a hosszú forró nyári időszakok gyakoribbá válását prognosztizálják a közeljövőben. Az erdei legeltetésnek a hozadéka az is, hogy a legtöbb esetben nincs szükség kiegészítő takarmányozásra. Otto Makkonen, egy Savonranta-i finn juhgazda még az idei év különösen száraz nyarán sem látta szükségesnek, hogy bármilyen kiegészítő eledelt vásároljon, mert rengeteg természetes takarmány volt elérhető az állatok számára. A száraz nyár miatt a legeltetési időszak Szeptember közepén ért véget, vagyis két héttel korábban, mint az előző években. Mindazonáltal a rendszer meglehetősen rugalmasnak tűnik a klímaváltozás hatásaival szemben és Otto Makkonen nem tapasztalt komoly problémákat a rendkívüli nyári szárazság miatt.
Több példát is találhatunk arra, hogy hogyan lehet használni a juhok legeltetését a tájgazdálkodásban és az erdőgazdálkodásban. Dél-Európában és Amerikai száraz tájain a juhokat és a kecskéket arra használják, hogy tűzveszélyes aljnövényzetet az erdőtüzek időszakában alacsonyan tartsa. A folyamatos klímaváltozás miatt az erdőtüzek növekedő fenyegetést jelentenek ezekben a régiókban és Észak-Európában egyaránt. Finnországban már arra használják a juhokat, hogy a növényzetet alacsonyan tartsák a távvezetékek alatt, és ezért a szolgáltatásért a gazdák kompenzációt kapnak. Egy másik hatékony módja a juhok használatának a tájgazdálkodásban a sípályákon való legeltetés, mint ahogy azt Tahkovuori síközpontjában teszik Dél-Finnországban. A sípályákat nagyon nehéz kezelni, mivel a meredek lejtőkön nehéz gépekkel bonyolult és veszélyes dolgozni, továbbá ez a fajta eljárás egy komoly eróziós veszélyt generálhat. A juhok nagyon hatékonyak a sípályák rendben tartásában. A sípályákat egy sokkal természetesebb módon kezelik, ez sokkal biztonságosabb munka feltételeket teremt, lehetőség van a rekreációra és a fenntartható hústermelésre és a juhok segítenek egy festőibb táj kialakításában.
Check this article in a pdf format here